Folytatódik a sorozat, ezúttal új arckifejezésekkel: a félelem és az öröm. Elég szélsőségesek, így durva kontrasztot adnak így egymás mellett.

Neil esetében szolidabb átlagkifejezésekkel próbálkoztam. Utólag persze kiderült, hogy mindkettőt rosszul lőttem be ^^" Az öröm egy kicsit túl visszafogott lett. Nem tudtam, hogy mennyire mutathatom ki nála, így megmaradtam egy  szolíd, de barátságos mosoly mellett. Most már tudom, hogy ez helyett sokkal inkább egy erősebb vigyor illik ehhez a karakterhez. Én egy kicsit borongósabbnak képzeltem elsőre, de minél komplettebb képet kaptam róla rájöttem, hogy annál bonyolultabb.

És itt jön be a képbe a félelem, ami mellett jól láthatjátok azt a szép nagy sztornó feliratot. Ez egyébként nem magára a rajzra vonatkozik, hanem az egész érzésre. Kicsit bonyolult elmagyarázni, de a lényeg az, hogy Neil érzelmi tárházából hiányzik a félelem. Persze nem azért mert ő a fasza gyerek, hanem mert egy gyerekkori balesetben koponyasérülést szenvedett, és bizonyos agyfunkciói nem úgy működnek, mint egy átlagos emberé. Ide tartozik a félelemérzete is. Ez nagyon furcsává teszi őt, és az igazat megvallva az én dolgomat is nagyban megnehezíti a rajzolása során, hiszen rengeteg szituációt teljesen máshogy reagál majd le, mint ahogy azt egy normál embertől várnánk. Azt hiszem ezek után nem túlzás kijelentenem, hogy Neil az egyik legbonyolultabb karakter, akivel  eddig dolgoztam. :)